A kőből-, és a lélekből épített templom
A lelketek is templom legyen - kérte a híveket Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök Batizon, a helyi katolikus közösség ünnepi eseményén.
A múltra épül a jelen, és a jelenre a jövő. Tudják ezt a batizi római katolikus hívek, akik augusztus 30-án, vasárnap, a megtörtént szépre emlékezni, abból erőt meríteni, és az eljövendő jóért az Istent kérni gyűltek össze a Szent József templomban. Délután öt órától hálaadó szentmisét tartottak, hiszen kétszáz éve fíliát hoztak létre, százhúsz éve katolikus iskola-, száz éve az első templom épült, kilencven éve önálló plébánia alakult, húsz éve pedig az új templomot szentelték fel a településen. Bár az iskola és a régi templom már nem áll, az új templom a falu dísze lett, s a plébánia ma is az egyik központi helyszín a katolikusok számára. Van mire építkezni és a lelkek templomát is felépíteni - ahogy bevezetőjében Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a hívek figyelmébe ajánlotta: "Köszönet és hála van a szívünkben. Batiznak már történelme van. Van mire visszatekinteni, van miből tanulni, és van miért dolgozni. Mint az egyházmegye püspöke, köszönöm a batiziaknak a sok áldozatot, amit a templomunkért hoztak. De a lelkünk is templom - erre figyelmeztet bennünket Szent Pál apostol. A Szentlélek templomai vagyunk. Engedjük, hogy Isten külső temploma a mi lelkünknek tükörképe legyen. Gyönyörű szép templomotok van, remélem ugyanilyen szép a lelketek is."
Szentbeszédében a templomot a hit, a szeretet és az áldozatkészség tanújának nevezte: "Minden katedrálist az emberek egekbe tornyosuló hite hozott létre. Hiszen, ha nem lett volna az embereknek hite, akkor nem tudtak volna akkora áldozatot hozni azokért a hatalmas templomokért. Ugyanígy, ha a batizi híveknek nem lett volna hitük, akkor romba dőlhetett volna a régi templom, és nem épült volna új helyette. De voltak olyan lánglelkű plébánosok, akik együtt éreztek a hívekkel, és merték vállalni nem csak az igehirdetés-, de a kemény munka és az utánajárás fáradtságát, hozták a jótevőket és létrejött az új templom. Persze azóta is sokat kellett dolgozni rajta, minden plébános valamit tett, szépített, javított rajta. És ezután is kellesz, hisz Isten háza is olyan, mint a mi házunk - ha lakatlan, jobban romlik, mindig kell valamit tenni rajta, mert, ha most nem, hamarosan késő lesz. Ez a templom sok keresztény testvérünk hitének, szeretetének, áldozatkészségének a tanúja. Kívánom, hogy még sokáig tanúskodjon és legyen mindig kinek tanúskodnia. Ünnepeljük tehát a templomot, mint Isten jelenlétét, Isten házát, és a mi otthonunkat, ahol istengyermekségünk ajándékát kaptuk, és ahonnan ma is táplálkozunk. Ünnepeljük a testvéri közösséget és összetartozást, és nem utolsó sorban őseink hitét és a mi hitünket, amiről kézzelfoghatóan tanúskodik ez az új templom. (...) Szép a templomunk, de ne feledkezzünk el a saját lelkünkkel foglalkozni, és vegyük észre, hogy embertársaink mindegyike Isten és a Szentlélek temploma, és tekintsünk úgy rájuk. Így boldogabb lesz életünk és boldogabb lesz környezetünk is."
A szentmise végén Ft. Schupler Tibor plébános köszöntötte a jelenlevő Ft. Anderco Ottó rónaszéki i. h. lelkészt, Ft. Dánku Balázst, a Kis Szent Teréz egyházközség plébánosát, akiket Batiz adott az Egyháznak, valamint Dánku Pál mérnököt, helytörténészt, aki könyvet írt a helyi katolikus közösség történetéről. Ezt a könyvet mutatták be a szentmisét követően Muhi Sándor grafikus, művészeti közíró, helytörténész méltatásában. A hívek büszkén hallgatták ezt is, majd a templomból kiérkezve nem engedtek el senkit vacsora, és a neves batizi fánk megkóstolása nélkül.
